Keresztenyzene ,vers, hit, Biblia

Gecsemáné<o></o>

<o></o>
A Gecsemáné kertjében, ahol<o></o>
szemét lehunyva borult Krisztus arcra,<o></o>
- az esti lég csak sóhaját kavarta<o></o>
s egy csermely, tükrén sápadt kép a hold,<o></o>
csak panaszt zúgott egyre halk morajjal,<o></o>
eljött az óra. hogy egy síró angyal<o></o>
az Isten trónusától földre szállt<o></o>
és hozta már a keserű pohárt.<o></o>
S az Úr előtt felrémlett a kereszt.<o></o>
Megtörve látta függni rajta testét,<o></o>
s hogy tagjait mint kötelek erezték<o></o>
a megfeszült inak - mind látta ezt.<o></o>
A szögeket is látta már meredni<o></o>
s fején a véres töviskoronát,<o></o>
míg távolból a sűrű légen át<o></o>
a haragvó menny kezdett el dörögni.<o></o>
A fán, amelyre felfeszítették,<o></o>
a vére cseppje csöndesen aláfolyt.<o></o>
Felsóhajtott, és minden pórusából<o></o>
ömlöt a verejték.<o></o>
<o></o>
Sötétedett. Mint szürke tengeren,<o></o>
a komor égen fénytelen nap úszott<o></o>
s alig mutatta töviskoszorúzott<o></o>
fejét haláltusában rángni fenn.<o></o>
A három embert a kereszt tövében<o></o>
gomolygó szürke ködbe veszve látta,<o></o>
de hallotta, hogy mennyire ziláltak<o></o>
és köntösük hogy csattogott a szélben. <o></o>
Ó, volt-e még ily forró szeretet? <o></o>
Mert ismerve és felismerve őket,<o></o>
az Ember Fia szíve lánggal égett,<o></o>
s egész testében verítékezett.<o></o>
<o></o>
Kihunyt a nap, fekete füst maradt<o></o>
s elnyelt keresztet, sóhajtásokat.<o></o>
Egy bősz vihar sem fogható irtózat<o></o>
a csendhez most a csillagvesztett mennyben;<o></o>
Üres, kiégett kráter lett a föld,<o></o>
magából minden életet kiölt,<o></o>
csak fentről szólt a tompa hangú szózat:<o></o>
„Én Istenem, miért hagytál el engem?!“<o></o>
Halálhoz ekkor Krisztus ily közel,<o></o>
elcsüggedt, síró arca mily fehér,<o></o>
s verítéke vér.<o></o>
S remegve nyílt a Tűrő ajka szóra:<o></o>
„Atyám, ha lehet, tőlem ez az óra<o></o>
hadd múljon el!<o></o>
<o></o>
Villám csapott az éjbe: a kereszt<o></o>
mártírjegyekkel égve fényben úszott,<o></o>
és millió kéz ráfonódva kúszott<o></o>
a fán, amelyet többé nem ereszt,<o></o>
Kezek, kezecskék - ó, ki tudja, honnan? -<o></o>
s világra sem jött lelkek millióan<o></o>
szikrázva mind a Krisztusfőre hulltak;<o></o>
a földből feltört könnyű pára holtak<o></o>
könyörgő sóhajtásának hatott.<o></o>
És Krisztus ekkor égi szerelemnek<o></o>
tüzét érezve szólt: „Atyám, legyen meg<o></o>
a te akaratod!“<o></o>
<o></o>
Holdfényes ég; egy liliomra hajnal <o></o>
Szórt harmatot a Megváltó előtt, <o></o>
S a kelyhéből kilépett most az angyal <o></o>
Hogy erősítse őt. <o></o>
<o></o>
Annette von Droste-Hülshoff - Fükő Dezső<o></o>
Hozsannázó napok I. kötet. 229.old







<o>
</o>

Napi evangélium


2009. április 11. – Nagyszombat – Húsvét vigíliája Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja és Szalóme drága keneteket vásároltak, és elmentek, hogy megkenjék Jézus holttestét. A hét első napján, kora reggel, amikor a nap felkelt, a sírhoz mentek. Ezt mondták egymásnak: „Ki fogja nekünk elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?” De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, pedig igen nagy volt. Bementek a sírba, és egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült jobb felől. Megrémültek, de az megszólította őket: „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt van a hely, ahová temették. Siessetek, és mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába. Ott meglátjátok majd őt, amint megmondta nektek.”
Mk 16,1-7

Elmélkedés: Újra él
Az idei nagyhét azzal a szomorú eseménnyel kezdődött, hogy Nagyhétfőn, április 6-án szörnyű földrengés pusztított a közép-olaszországi L’Aquila városában és környékén. A tragédia következtében közel 300 ember vesztette életét és tízezrek váltak hajléktalanná. A híradások beszámolnak arról, hogy bár egyre kisebb az esélye, de mégis, napokkal a földmozgás után is találnak élő embereket a romok alatt. És milyen hatalmas öröm a mentésben segítők számára, amikor túlélőt találnak! Milyen nagy az öröme a családtagoknak, amikor egy halottnak vélt szerettük élve kerül elő a romok alól. Amilyen nagy fájdalmat jelent valakinek az elvesztése, olyan nagy örömet vagy talán még nagyobbat jelent az ember számára az élet! Az örömhír, hogy élő emberre bukkantak, gyorsan bejárja a környéket és néhány órán belül bejárja a világot.

Ma, amikor a Jézus nagypénteki kereszthalálára való emlékezést követően, az Ő feltámadását jöttünk össze ünnepelni húsvét éjszakáján, gondoljunk azokra az áldozatokra, akik számára előbb következett be a földi élet vége, mint ahogy ezt remélték, s akik már találkozhattak a Feltámadottal. Ez a mostani természeti katasztrófa is erősíti bennünk azt a gondolatot, hogy Jézus ma is szenved az áldozatokban, ugyanakkor tovább él a túlélőkben.

Jézus meghalt a kereszten, majd testét egy sziklasírba temették. Amikor már-már úgy tűnik, hogy a tragédia véget ért, az események váratlan fordulatot hoznak. A templom függönyének kettéhasadásával nem gördül le a függöny, hanem folytatódik a történet. Új szereplők tűnnek fel a színen. Jézus elítélésében és keresztútján inkább a férfiaké a főszerep. A keresztúton csak néhány tehetetlen, siránkozó asszonnyal találkozunk, talán Veronika az egyetlen, aki segíteni tud, s Jézus édesanyja, Mária is tehetetlenül áll a kereszt alatt. A férfiaké a főszerep. Júdásé, aki elárulja Mesterét. A katonáké, akik elfogják Jézust. A főtanács tagjaié, akik elítélik Jézust és keresztre feszítését kérik a római helytartótól. Pilátusé, aki kimondja a halálos ítéletet. A római katonáké, akik gúnyolják, megkorbácsolják és keresztre feszítik Jézust. Cirenei Simoné, akit arra kényszerítenek, hogy segítsen a keresztjét hordozó embernek. És más katonáké, akik a sír őrzésének feladatát kapják. A szerepeket főként olyan férfiak alakítják, akikben egy cseppnyi részvét vagy szeretet sincs Jézus iránt.

Húsvét hajnalra változnak a szereplők. A férfiak eltűnnek, s megjelennek a jámbor asszonyok, akik a sírhoz mennek. Asszonyok, akik nem ellenségek és nem is közömbösek. Asszonyok, akik szerették Jézust életében, és most a halottnak vélt Jézus iránt szeretnék kifejezni tiszteletüket és szeretetüket. Asszonyok, akik egy üres sírt találnak. Ez az üres sír lesz számukra a feltámadás első jele. A feltámadt Jézussal most még nem találkoznak, csak egy fehér ruhába öltözött ifjút, egy angyalt találnak ott, aki azt állítja, hogy Jézus azért nincs itt, mert feltámadt! Az evangéliumi beszámoló szerint az asszonyok azt a feladatot kapják, hogy vigyék meg Péternek és a többi tanítványnak Jézus feltámadása örömhírét. Azok az asszonyok tehát, akik elsőként értesülnek a feltámadásról, elsőként fogják hirdetni azt.

Az asszonyok példája mutatja, hogy csak kevesen láthatták az üres sírt. A nép, amely jelen van Jézus elítélésekor és végignézi keresztútját, most nincs itt, nem lehet a feltámadás szemlélője. Jézus, csak keveseknek jelenik meg a későbbiekben, olyanoknak, akik igaz tanítványai voltak. Olyanok találkozhatnak a feltámadottal, akiknek ugyan megrendült a hite a kereszthalál láttán, de reményük újra feltámadt. Olyanoknak jelenik meg, akik szeretetükkel kiérdemelték azt, hogy a feltámadás hirdetői legyenek.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Engedjük, hogy e szent ünnepnapból áradó fény bevilágítson bennünket; nyíljunk meg őszinte bizalommal a feltámadt Krisztusnak, hogy a húsvét titkának megújító ereje mindannyiunkban, családjainkban, városainkban és nemzeteinkben is megnyilvánulhasson! Legyen láthatóvá a világ minden részén!

.....
Isten nem a hajszáért teremtette a világot,
hanem ,hogy megtaláljuk ŐT benne!!
pjutka

<link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Ckata%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:EN-US; mso-fareast-language:EN-US;} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman";} </style> <![endif]--> Ne sírj!<o></o>
<o></o>
Csukva a sírbolt, benne a Mester. <o></o>
Koporsó száját nehéz kő zárja. <o></o>
Bérelt vitézek őrizik a sírt, <o></o>
Éjjel és nappal vigyáznak rája. <o></o>
Elült már a zaj, csendes lett a táj, <o></o>
A Názáreti a sírban pihen. <o></o>
<o></o>
Bús tanítványok haza széledtek, <o></o>
Kétség s bánat dúlt mindegyik szívben, <o></o>
Fájt a lelküknek a nagy vesztesség, <o></o>
Hiába volt hát a hit s a remény? <o></o>
Koldussá lettek, elhagyatva, <o></o>
Mert Jézus nélkül éltük oly szegény. <o></o>
<o></o>
De ne sírj szívem, félre csüggedés!<o></o>
Harmadik napnak kora reggelén;<o></o>
Jézus feltámadt, kijött a sírból, <o></o>
Nem szégyenült meg sem hit, sem remény; <o></o>
A Máriáknak, kik sírhoz mentek, <o></o>
A nagy csodáról már Angyal regél; <o></o>
<o>

</o> Aztán ők mentek, hogy elhirdessék:<o></o>
Jézus feltámadt! Jézus újra él!<o></o>
Félre fájdalom, félre csüggedés, <o></o>
Már szívemben is bíztat e remény: <o></o>
Én is ott leszek, ahol Jézusom!<o></o>
A feltámadás dicső reggelén!<o></o>
Vad Lajos <o></o><o></o><o>
</o>

Elvégeztetett
(János 19,29-30)

Jézus halála előtti utolsó szava - "Elvégeztetett!" (30. v.) - talán a világtörténelem legrövidebb, ám a legtöbbet kifejező kijelentése. A görög eredetiben a célba érkezés megvalósulását foglalja magába. Ez történt ugyanis Megváltónk sok szempontból súlyos megszólalása pillanatában. Céljukat elérték egyrészt a zsidók: "vége" az istenkáromlónak; a rómaiak is: nem ássa alá többé a császár tekintélyét. Célba jutott ezen a napon Jézus élete is, hisz látszólag abbahagyta futását. De mindenekfelett célját érte Istennek az emberiséget megváltó terve, az azt előkészítő igék sora pedig hiánytalanul beteljesedett (28. v.). Sportversenyek alkalmával csak egy pillanat műve a célszalag átszakítása, mégis mennyi áldozatot, lemondást, vesződséget és akár megaláztatást igényel! Mindezek értékes tartalommal töltik meg a végkifejlet pillanatát.
Amikor egy nagyobb, hosszadalmasabb feladatot sikeresen befejezünk, jóleső érzés tölt el, s még talán fáradtságunkat is felejtjük. A krisztusi "Elvégeztetett!" viszont egyedülálló helyzetet teremtett, hiszen ő küzdött - sőt, szenvedett -, mi pedig ingyen élvezhetjük ennek gyümölcsét (vö. Róm 3,24-25).
Örülnének a sportolók, ha kínkeserves küzdelem nélkül arathatnának diadalt.
Számunkra ez azonban nem utópia, hanem valós lehetőség - Krisztus helyettes áldozata árán. /VE/

Eredményes főpapi szolgálata
(Zsidók 7,22-28)

A mózesi ünnepi és áldozati liturgiákat olvasva érzékelhetjük, hogy milyen körültekintően, precízen és magasztosan kellett eljárni - többek között - az engesztelési áldozatoknál. Csak megfelelő áldozathozatallal remélhette az ószövetség embere, hogy Isten eltekint vétkei vádjától. Bármily gondos is volt az erőfeszítés, egy-egy ilyen engesztelő liturgia hamar hatályát és erejét vesztette (28. v.). Megváltónkról ellenben azt olvassuk, hogy mindezt egyszer és mindenkorra elvégezte (27. v.). Ennek alapján fel sem érhetjük ésszel, sem képzelettel, hogy mennyire tökéletes lehetett az ő áldozatbemutatása, ha nem szükséges megismételni, és minden kor minden bűne elfedeztetett általa!
Krisztus egyszeri önfeláldozása elégséges ahhoz, hogy minden ember jogosan megérdemelt halálát semmissé tegye (Zsid 9,27-28). Miért ily tökéletes és elegendő az ő áldozata? Mert nem úgy volt közbenjáró Isten és ember között, hogy más eszközökre továbbhárította a bűnterhet, hanem szemben az ószövetségi főpapokkal, teljes egészében elvállalta nemcsak a közvetítést és kivitelezést,
hanem az átok hordozásának, majd megsemmisítésének páratlanul felelősségteljes feladatát is. Mivel isteni személyként Jézus kezdettől fogva tudta, hogy mivel is jár és mit kíván a bűnrendezés (9,22-23), annál nagyobb hála és dicsőítés jár neki érte! /VE/

A feltámadás ereje


SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: Máté 27:62-66; Lukács 24:36-39; Apostolok cselekedetei 3:14-16; 1Korinthus 15; Filippi 3:7-10
„És az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké Ámen, és ná-lam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai” (Jel 1:18).
Húsvét közeledtével egy tanárnő kiküldte diákjait az iskola mellé, a sza-badba. Egy-egy dobozkát adott a kezükbe, és azzal a feladattal bízta meg őket, hogy hozzanak valamit, ami szerintük az életet jelképezi. Miután a gyerekek visszatértek, sorra kinyitották a dobozokat. Az elsőben egy pillan-gó lapult, majd gyorsan elrepült. A másikban levelek voltak, a harmadikban faágak. Az egyik dobozka azonban, amit a tanárnő kinyitott, teljesen üres volt.
„Jaj, de buta! – kiáltotta az egyik gyerek. – Nem talált semmit!”
Ekkor szólalt meg a Down-kóros Philip: „Ez az én dobozom.”
„Philip! – folytatta tovább az előbbi fiú rendületlenül. – Nem végezted el a feladatot!”
„Nem is igaz! – válaszolta Philip magabiztosan. – A sír üres volt!”
Azon a napon kezdték el tisztelni az osztálytársai Philipet. Nem sokkal később, sajnos a kisfiú meghalt. A temetésén az osztálytársai egy-egy üres dobozt tettek le a sírjára.
Igen, a sír valóban üres volt! Éppen az üres sír minden keresztény reményé¬nek alapja. Ezen a héten figyelmünket erre a reménységre összpontosítjuk, aminek alapját Jézus Krisztus halálból való feltámadá-sa képezi.

http://www.youtube.com/watch?v=rd-GXzReZuc

<center>
</center>
Pilinszky János: HARMADNAPON
És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek
És szél támad. És fölzeng a világ.
Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive -
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.

Egy ókori szentbeszéd Nagyszombat szent napjára<o></o>
(PG 43, 439. 451. 462-463) Az Úr leszáll a holtak országába<o>)</o>

Mi történt? Nagy csend van ma a földön. Nagy csend és teljes elhagyatottság. Nagy a csend, hiszen meghalt a Király. Megremegett a föld, aztán elcsendesült, hiszen Isten szenderült el a testben, és feltámasztotta a régóta sírban nyugvókat. Isten halt meg a testben, és megfutamította az alvilágot.<o></o>

Először is az ősszülőket, mint elveszett, de megtalált bárányokat keresi fel. Azokat akarja felkeresni, akik a halai teljes sötétjében és árnyékában vannak fogva tartva, egyenesen a rabságban levő Ádámhoz és Évához megy, és megszabadítja a szenvedésektől Ádámot Isten, aki szintén az ő Fia.<o></o>

Elmegy hozzájuk az Úr, és magával viszi a kereszt győzelmi jelvényét. Mihelyt Ádám ősatyánk megpillantja őt, bűnbánón mellét veri ámulatában, és ezt kiáltja oda a többieknek: „Az én Uram legyen mindnyájatokkal!" Erre maga Krisztus felel így Ádámnak: „És a te lelkeddel!" Majd kézen fogva életre kelti őt e szavakkal: „Kelj életre álmodból, támadj fel a halálból, Krisztus rád ragyogott!<o></o>

Én a te Istened vagyok, én miattad lettem Fiaddá, teérted és ezekért a te ivadékaidért. Most szólok, és hatalmam folytán ezt a parancsot adom a halál ezen foglyainak: szabadok vagytok! A halál sötétjében levőkhöz meg így szólok: legyetek az élet világosságában! A halál tehetetlenségében levőknek pedig ezt mondom: támadjatok fel!<o></o>

Neked, a halottnak, ezt parancsolom: kelj fel az életre, hiszen nem azért alkottalak meg, hogy a halál bilincsei között légy mindörökre. Támadj fel halálodból: hiszen én vagyok a holtak élete. Kelj fel, akit kezeim alkottak, kelj fel, akit saját képem hasonlatosságára alkottalak. Kelj fel, menjünk ki innen, hiszen te énben-nem és én tebenned egy és osztatlan személy vagyunk.<o></o>

Én, a te Istened, teérted lettem a te gyermekeddé. Én, az Úr, teérted vettem fel a szolgai alakot. Én, aki az egek felett vagyok, teérted jöttem a földre és az alvilágba. Teérted, az emberért lettem a holtak között is a saját erőmből élő emberré. Teérted, aki az édenkertből kijöttél, engem is kertből hurcoltak el a zsidók, és egy kertben feszítettek keresztre.<o></o>

Nézd, hogyan leköpdösték arcomat; ezt is érted vállaltam, hogy téged visszaállítsalak a régi életedbe. Nézd, hányszor vertek arcul; ezeket is érted tűrtem, hogy téged ismét a saját képemre formáljalak, hiszen ez torzult el nálad.<o></o>
Nézd megostorozott hátamat, ezt is érted szenvedtem, hogy levegyem rólad a hátadat görnyesztő bűneid terhét. Nézd a teérted keresztfához szorosan odaszegezett kezeimet, hiszen te egykor vétkesen nyúltál kezeddel a fához.<o></o>

Teérted haltam meg a kereszten, teérted járta át oldalamat a lándzsa, teérted, aki elaludtál az édenkertben, és oldaladból származott Éva. Az én átdöfött oldalam gyógyította meg Éva fájdalmát. Az én halálom vezet ki téged a halálból. Az én lándzsám semmisíti meg azt a lándzsát, amely téged rabságban tart.<o></o>

Kelj fel, távozzunk innen! A paradicsomkert földjéről ellenséged taszított ki téged, én azonban már nem is a paradicsomkertbe, hanem mennyei trónra viszlek ki innen téged. El voltál tiltva az élet fájától, most pedig, nézd, én, maga az Élet, együtt vagyok veled. Odaállítottam melléd a kerubokat, hogy mint szolgák őrizzenek téged, és most elrendelem, hogy ezután mint Istent, úgy tiszteljenek ezek a kerubok téged.<o></o>
Áll már a készséges és szolgáló keruboktól övezett trónod, vár már lakásod elkészített eledellel, vár már örök hajlékod, díszes lakóhelyed örök javakkal telve, vár már az öröktől fogva számodra elkészített mennyek országa."

<link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Ckata%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><link rel="Edit-Time-Data" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Ckata%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_editdata.mso"><!--[if !mso]> <style> v\:* {behavior:url(#default#VML);} o\:* {behavior:url(#default#VML);} w\:* {behavior:url(#default#VML);} .shape {behavior:url(#default#VML);} </style> <![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} h1 {mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; mso-outline-level:1; font-size:24.0pt; font-family:"Times New Roman"; font-weight:bold;} p {mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman";} </style> <![endif]-->EZ EMBER ISTEN FIA VOLT!<o></o>
<o></o>
A munka kész, megváltásnak <o></o>
csodája elvégeztetett.<o></o>
A megváltó az átok fáján<o></o>
nagy kínok közt kiszenvedett.<o></o>
<o></o>
A gúnyolódók ajka néma,<o></o>
szemük merően rámered.<o></o>
Előbb még büszkén gúnyolódtak:<o></o>
Most rémtől gyötört emberek!<o></o>
<o></o>
A nap eltűnik fájdalmában,<o></o>
a föld remeg és zeng az ég.<o></o>
A bátor harcos félelmében<o></o>
reszket s a szeme tűzben ég.<o></o>
<o></o>
S a marcona és érzéketlen<o></o>
katona szíve feldobog:<o></o>
,,Az Isten Fia volt ez ember!<o></o>
- Ennél többet nem mondhatok!’’<o></o>
<o></o>
Az Isten Fia volt ez ember!<o></o>
- száll messze időn, téren át.<o></o>
Az Isten Fia volt ez ember!<o></o>
- ki viselt töviskoronát.<o></o>
<o></o>
Az Isten Fia volt ez ember!<o></o>
- harsogja tenger és szelek;<o></o>
ki parancsolt a hullámoknak,<o></o>
s az orkán néki engedett...<o></o>
<o></o>
Az Isten Fia volt ez ember!<o></o>
- kiáltják százan, ezeren,<o></o>
ki engemet is meggyógyított,<o></o>
mikor feküdtem betegen.<o></o>
<o></o>
Az Isten Fia volt ez ember!<o></o>
- ki az életnek Ura volt;<o></o>
és feltámadván a halálból,<o></o>
legyőzőt Sátánt és pokolt.<o></o>
<o></o>
Az Isten Fia volt ez ember!<o></o>
- ki néked, bűnös, megbocsát...<o></o>
Ó jöjj, s borulj a keresztfához<o></o>
és ingyen örök üdvöt ád!<o></o>
Haraszti Sándor<o></o>
<o></o>
<o></o><o></o><o></o>
NEM TELJES <!-- CÍM HELYE vége-->
<!-- KIÍRT IGE HELYE --> "Vigyázz... mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek." Jelenések 3,2 <!-- KIÍRT IGE HELYE vége-->


<!-- MAGYARÁZAT HELYE --> Lehet, hogy átadtad az életedet az Úrnak, de nem egészen. Követed Jézust, de nem egészen. Rettenetes átka ez az életünknek. Ember előtt talán igazolhatod magad. Ezerféle magyarázatunk van. Isten trónja előtt, az Ő világosságában nem fogsz szólni egy szót sem. A királyi mennyegzőről azt az embert, akinek nem volt fehér ruhája, röviden, egyszerűen kidobták. Az Ige így írja: "Az pedig hallgatott." Tudta, hogy nem volt teljes a cselekedete. Ott már senkit nem okolhatott. Agrippa király azt mondja Pál apostolnak: "Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek" (Apcsel 26,2 A "majdnem" annyit jelent, hogy nem. Aki majdnem elért egy vonatot, az nem érte el. Isten üzenete ma így hangzik: sok mindent megteszel, de nem teljesen. Vagy hagyd abba az egészet, vagy pedig teljesen csináld. Mennyivel okosabb az az ember, aki nyugodtan alszik az ágyban, mint az, aki végigrohant egy utat, és majdnem elért egy vonatot. Nagyon kérlek, vagy egészen, vagy sehogy! Isten ismeri az életedet, és azt mondja, hogy "nem teljes". Más a látszat, más a valóság. Azt kérem, hogy akik elindulnak az Úr útján, vagy egészen tegyék, vagy sehogy. Másképp nem érdemes hívő életet élni. "Vajha hideg volnál, vagy hév", mondja a Jel 3,15. Csak ilyen felemásan ne! Egy iszonyú élet az, akinek nem tudnak olyat mondani, ami megrázná. Júdás mindent tudott, mindent látott, együtt járt a tanítványokkal, hallotta Jézust, mindent értett, mindent látott, csak nem akart. Te hol nem akarsz? Mi az, amire most neked mondja az Úr, hogy "Nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek"?<!-- MAGYARÁZAT HELYE vége-->

(húsvéti történet...)

Dér Katalin: TELJES IRÁNYVÁLTÁS (részlet)

"...Személyes életemben is voltak nehézségeim. Nagyon beteg voltam. Alapvetően lelki eredetű, pszichés természetű betegség volt ez: vegetativ neurózis, depresszióval, szorongással és mindenféle súlyos testi tünetekkel. Így éltem az életem. Innét emelt ki Isten...
...1989 húsvét vasárnapján arra ébredtem, hogy hirtelen, teljesen váratlanul kaptam a bensőmbe egy üzenetet. Ez természetesen nem szavakból állt, mégis pontosan érthető volt. Ha le akarom forditani szavakra, valahogy így hangzott:
"Van valaki - és ez Jézus Krisztus -, aki meghalt érted. Meghalt és feltámadt. És ez ma van. Kelj fel, menj oda, és nézd meg!"
Csupán ennyi volt, de olyan elemi erővel szólt, hogy azonnal felkeltem, magamra kaptam valamit, és elindultam. Azt éreztem, hogy el kell mennem valahova, valószinűleg egy templomba. Bementem hát a legközelebbibe.
Épp húsvéti mise volt. Rengetegen voltak, hely sehol, ezért csak úgy megálltam a falnál. Nekitámaszkodtam. Nem igazán tudom, hogy pontosan mi is történt ott. Annyira emlékszem, hogy éppen a prédikáció tartott, amikor odaértem, de hogy mit mondott a pap, vagy kik álltak körülöttem, arról fogalmam sincs. Azóta sem tudom. Csak azt éreztem, hogy valami kimegy belőlem: egyrészt a betegségem, másrészt az egész addigi életemböl mindaz, ami rossz volt.
A betegségemnek volt egy különös tünete: nem éreztem érzelmeket, sem jót, sem rosszat, és nem tudtam sírni sem. És akkor ott ez a négy éve felhalmozódott, elfojtott rengeteg minden kitört belőlem. Hihetetlenül megkönnyebbültem. Ahogy mentem hazafelé, tudtam én már mindent. Hogy Isten van, és szeret engem, hogy Jézus Krisztus is van, és szeret engem, és tudtam azt is, hogy meggyógyultam. Úgy is volt. A férjem csak ámult: elment egy beteg nő, és visszatért egy egészséges. A következő héten ő is jött velem a templomba..."
----------------------------------------------------------------------------------
(Az eredeti riport elhangzott a Kossuth Rádióban, írásban megjelent a Family Magazinban 2009-ben.)
(Megjegyzés: Dér Katalin ismert ókortudós, az irodalomtudomány kandidátusa.)

Hozsanna húsvét

Hozsanna Húsvét!
Tollas Tibor




Hozsanna húsvét! Künn a tavasz száll,
Sziklasírodból föltámadtál
És csodát műveltél megint.
Puszta földünk virággá ébred,
Sok zsenge ág zsoltárt zeng néked,
Jézus, naparcod rám tekint.



Hozsanna húsvét! Hitünk sója,
Bénák, betegek gyógyítója
Fénypallósodtól a halál
Sötét szárnyával éjbe rebben,
Szétáradsz bennem győzhetetlen,
Romlandó testem talpra áll!



S futnék a fénynél sebesebben,
Húsvét tüzét a holt lelkekben
Gyújtani elvesző úton.
Hírül adni a beteg, fáradt
Társaknak újuló csodádat. -
Hozsanna Néked Jézusom!

A feltámadott Krisztus hírnökei
(Márk 16,1-12)

Bármelyik evangélium híradását olvassuk is el a húsvéti eseményekről, azt láthatjuk, hogy a bánat csendjében és lassúságában kezdődik a nap. Ebbe az ürességbe hasít bele az üres sírból jövő fénysugár, és hatása olyan, mint a villámcsapás. Valami történt! Mindenki elkezd sietni, futni, az események sodrása hirtelen felgyorsul. A hír megállíthatatlan futótűzként terjed, de először még nem gyújtja lángra a szíveket. Ahhoz túlságosan hidegek a szívek.
Aztán jön maga Jézus, megjelenik itt is, ott is, és a félelemből öröm, a kétségből bizonyosság lesz: valóban feltámadott az Úr!
Nem szabad, hogy megerőtlenítsen bennünket a szolgálatban, ha a feltámadott Krisztussal való találkozásunkról szóló tanúságtételünk látszólag eredménytelen. Lehet, hogy úgy tűnik, családtagjainkról, barátainkról, szomszédunkról
vagy éppen munkatársunkról leperegnek bizonyságtevő szavaink, és senki nem adja kézzelfogható jelét annak, hogy megérintette volna az ige. Lássuk meg, hogy szavaink arra elegendőek, sőt ahhoz elengedhetetlenül szükségesek, hogy oldják a hitetlenség szív körüli jégpáncélját, készítsék
az utat a Feltámadottal való személyes találkozáshoz!
A hírnöknek ugyanis híradás a dolga, nem más. Nem őrá várnak, hanem arra, akiről hozza a hírt, és bíznia kell abban, hogy az általa jelzett személy megérkezik. Mert ez a lényeg. A hírnök szerepe elengedhetetlenül fontos, de nem elég. Hiszen nem őrá van szükségük a Jézus nélkülieknek, hanem magára Jézusra. És milyen jó, hogy Jézus nem hagyja cserben az ő hírnökeit, hanem jön! Felkeresi mindazokat, akik addig csak mástól hallották az örömhírt, hogy mindenkinek személyes döntése lehessen: elhiszi, hogy Jézus érte halt meg és támadt fel, vagy pedig elutasítja.
Az üres sírral szembesülő és ott az angyallal találkozó asszonyok hallották ugyan, hogy milyen feladattal bízta meg őket az angyal, de nem teljesítették azt: "senkinek semmit sem szóltak". Mentségükre szolgáljon, hogy maga az élmény különlegessége (nem mindennap lehet angyallal találkozni!), annak váratlansága (gyászolni mentek), a hír hihetetlensége (feltámadás?!), a környezet ellenségessége (az életével játszott, aki Jézus tanítványa volt!) lebénította őket. De mi a mi mentségünk, ha szótlanok vagyunk?
Halljuk meg az angyal felszólítását: "Menjetek el és mondjátok meg...!" Ne fáradjunk bele ebbe akkor sem, ha látszólag eredménytelenek vagyunk! Higygyük el, hogy szolgálatunk nyomán maga Jézus is megjelenik majd! /ÁM/

Jézus a középen
(János 20,19-21)

Sok szempontból örvendetes, hogy a keresztyénség nagy ünnepei a naptárban is piros betűs napok. Nem volt ez mindig így (és az sem tekinthető természetesnek, hogy nem más világvallás ünnepei lettek állami ünnepeink).
Azért is hálásak lehetünk, hogy az elmúlt rendszerben is lehetett húsvétot ünnepelni. Ma pedig teljesen természetes, hogy a húsvéti ünnepkörhöz kötődő hagyományok vagy népszokások a társadalmi élet részévé váltak. Az azonban rendkívül nagy hátrány, hogy mindez a bibliai üzenet kárára történt és történik, könnyen mellékessé téve a húsvét lényegét. Ez a lényeg pedig így foglalható össze: Jézus a középen.
Jézus helyett sok minden középre került. Sokaknál középen van a nyuszi meg a hímes tojások, másoknál a locsolkodás. Ismét másoknál a hús-vét, azaz a nagyböjt utáni eszem-iszom. Vannak, akiknek az évi templomlátogatásuk fele kötődik nagyszombat éjszakájához (a másik fele karácsonykor esedékes).
Sok helyen ünnepi programokat szerveznek, mindenféle nemes dologgal csábítva a turistákat. A legtöbb ember pedig mindezek helyett mindössze élvezi a kétnapos ünnep nyújtotta pihenés lehetőségét.
Milyen idilli ez a kép! Mint egy tavaszi zsongás, egy békés vásári forgatag...
És milyen szomorú, hogy nem Jézus áll a középen, aki még hordozza magán a sebek helyeit, melyek értünk való áldozatára, megváltatásunkra emlékeztetnek, és akinek romolhatatlan lénye jelzi, hogy van élet a halál után. "Ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk." (2Kor 5,1) Milyen említésre sem méltó apróságok ehhez képest a húsvét egyéb, nélkülözhetetlennek tűnő,
önmagukat tolakodva középre állító kellékei! Persze ezeknek a kellékeknek egy része utal a húsvétra, csak félő, hogy a jel önállósul és elszakad a jelzettől, a mellékes lényeges lesz, eltakarva a valóságot.
De ugyanilyen lényeges, hogy Jézus a szívünkben levő bánat és a lelkünket fogva tartó félelem helyett is középen legyen! Jelenléte űzze el hát bánatunkat, keserűségünket vagy éppen közömbösségünket, oldja fel fájdalmunkat!
Mert bár nincs ígéret arra, hogy a keskeny út, amin járnunk
kell, napsütésben, virágok között halad, de Jézus jelenléte, életünk középpontjába kerülése és ott maradása a garanciája annak, hogy öröm és békesség lesz az osztályrészünk - a nehézségek közepette is. Jézus nem elégszik meg kevesebbel, ő akar életünk középpontja lenni. Miért elégednénk meg mi is kevesebbel? Nekünk is az a legjobb, ha ő van középen!
Halljuk meg mi is nekünk szóló köszöntését: "Békesség néktek!" És legyen a mi tapasztalatunk is az, hogy Jézus szavait hallva, elfogadva őt magát, mint Békesség Fejedelmét mi is örvendezünk! Hogy aztán - amikor már minden
egyéb húsvéti kellék elmarad - ez az örvendezés megmaradjon húsvét után is! /ÁM/

Monda néki Jézus:
Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
János evangéliuma 14,6. Link

Monda néki Jézus:
Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;
János evangéliuma 11:25.Link

Felele Jázus:
Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom,
az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak.
Ámde az én országom nem innen való.
Monda azért néki Pilátus: Király vagy-é hát te csakugyan?

Felele Jézus:
Te mondod, hogy én király vagyok.
Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról.
Mindaz, a ki az igazságból való, hallgat az én szómra.

Monda néki Pilátus:
Micsoda az igazság? És a mint ezt mondá, újra kiméne a zsidókhoz, és monda nékik:
Én nem találok benne semmi bűnt.

János evangéliuma 18 Link

VASÁRNAP Június 8.

A FELTÁMADÁS TÖRTÉNETE – 1 (MÁTÉ 27:62-66)
Több eseményről is elmondhatjuk, hogy a kereszténység szempontjából döntő fontosságú. Ide tartozik Jézus testet öltése, kereszthalála és második eljövetele. Bizonyos értelemben azonban a feltámadás mindegyiket felül-múlja, még az előző héten tanulmányozott kereszt jelentőségét is. Enélkül ugyanis semmi más nem számítana. Valójában, amikor Jézus haláláról be-szélünk, magától értető¬dően a feltámadására is gondolunk, még ha kifejezet-ten nem is említjük meg. Ez a keresztény hit központi tanítása.
A világvallások közül csak a judaizmus és a kereszténység foglalja hit-vallásába a feltámadást, központi szerepet azonban csak a kereszténység kö-rében tulaj¬donítanak neki. Csak a kereszténység épült arra a meggyőződésre, hogy valóban feltámadt a halálból hitünk központi alakja. Mind a négy evangélium foglalkozik e rendkívüli eseménnyel, méghozzá olyan nyíltság-gal, ami igazán hihetővé teszi az elbeszélteket.
Mivel támasztják alá a feltámadás történetének hitelességét az alábbi igeszakaszok?
Mt 27:50-53 __________________________________________________
Mt 27:54-56 __________________________________________________
Mt 27:57-61 (vö. Mk 15:42-47) __________________________________
Mt 27:62-66 __________________________________________________
Az itt leírt események mind a nyilvánosság előtt zajlottak. Máté evangé-liuma megírásának idején (Kr. u. 70 elõtt) a szemtanúk még éltek, és meg-erősíthették vagy cáfolhatták volna e beszámolókat. A vallási vezetők sem hagyták volna szó nélkül a következő állításokat és kijelentéseket, ha hami-sak lettek volna: a templom kárpitjának kettéhasadása „felülről az aljáig” (valószínűleg az aznap szolgálatot teljesítőknek látniuk kellett); a földrengés is mindenütt érezhető volt azon a területen; halottak támadtak fel és megje-lentek sokaknak a város¬ban (ugyan mi okból agyalt volna ki az író egy ilyen részletet?!); a római száza¬dos és társai bizonyságtétele; a sír lepecsételése; a különleges őrség felállítása és még sorolhatnánk. Ezek egyértelmű esemé-nyek voltak, bárminemű ellen¬vetés vagy bizonygatás nélkül.

<link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Ckata%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><link rel="Edit-Time-Data" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Ckata%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_editdata.mso"><!--[if !mso]> <style> v\:* {behavior:url(#default#VML);} o\:* {behavior:url(#default#VML);} w\:* {behavior:url(#default#VML);} .shape {behavior:url(#default#VML);} </style> <![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} h1 {mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; mso-outline-level:1; font-size:24.0pt; font-family:"Times New Roman"; font-weight:bold;} p {mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman";} </style> <![endif]--> NAPI ÁHÍTAT
<!--[if !supportLineBreakNewLine]-->
<!--[endif]--><o></o>
AZ Ő URALMA BENNÜNK<o></o>

"A halál többé rajta nem uralkodik, ...hogy pedig él, az Istennek él. Azonképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek" (Róm 6,9-11).<o>

</o> Örök élet vele. Az örök élet volt az az élet, amit Jézus Krisztus emberi síkon bemutatott; és ugyanez az élet - nem pedig utánzata - bontakozik ki a mi halandó testünkben is, amikor Istentől születünk. Az örök élet nem Istentől való ajándék; az az örök élet, hogy Isten önmagát adja. Az a hatalom és erő, amely Jézusban testet öltött, bennünk is kiábrázolódik, egyedül Isten mindenható kegyelme által, mikor végre döntöttünk a bűn tekintetében.<o></o>
"Vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljön reátok" (Csel 1,. Nem a Szent Szellem ajándéka ez az erő, hanem maga a Szent Szellem az erő; nem csak valami, amit Ő ad. Az az élet, ami Jézusban volt, a mienk lesz az Ő keresztje által, ha egyszer elhatározzuk, hogy azonosítjuk magunkat vele. Ha nehéz rendbe jönni Istennel, azért nehéz, mert nem akarjuk végleg eldönteni a bűnkérdést. Amint ebben döntünk, Isten teljes életében részesülünk. Jézus Krisztus azért jött, hogy az élet végtelen teljességét hozza: <o></o>
"...hogy beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig" (Ef 3,19). Az "örök" életnek nincs semmi köze az időhöz, ez az az élet, amit Jézus élt, amikor itt lent járt. Az örök élet egyetlen forrása az Úr Jézus Krisztus.<o></o>
A legerőtlenebb szent is megtapasztalhatja Isten Fia istenségének hatalmát, ha egyszer kész arra, hogy önmagát "elengedje". Saját akaraterőnk legkisebb maradványa is kioltja bennünk Jézus életét. Meg kell maradnunk az "elengedésben" és lassan, de biztosan egészen át fog járni bennünket Isten nagyszerű, teljes élete, és az emberek úgy vesznek tudomást rólunk, mint akik együtt voltunk Jézussal (Csel 4,13).<o></o>
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből<o></o>
<o>
</o><o></o><o></o><o></o><o></o>
Rázendül-e a szíved? <o></o>
<o></o>
Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!<o></o>
Harsan a szó, s felujjong rá szívünk. <o></o>
Széles mezőkön tavasz fénye árad. <o></o>
Újult lélekkel így ünnepelünk. <o></o>
<o></o>
Friss szelek fújnak. Elsodornak bátran <o></o>
Üdvösnek vélt, számító tetteket.<o></o>
Csak hitben lehet igaznak maradni.<o></o>
Béklyóvá kövült ritmusok helyett!<o></o>
<o></o>
Reánk az Isten karja vár, kitárva, <o></o>
a keresztről. Sugárzó kegyelem,<o></o>
áldozat, amely nem marad halálba <o></o>
roskadó kín, de győzelmet terem. <o></o>
<o></o>
Világnagy hír ez! Rázendül-e szíved?<o></o>
Késztet-e, hogy a múlt kötéseit<o></o>
mind veszni hagyd, s próbáló szenvedések <o></o>
útján is járj, ha Krisztus megszólít?<o></o>
<o></o>
Hogy semmi, semmi meg ne tántorítson, <o></o>
míg megismered azt a szent erőt,<o></o>
amely vezet a tövisverte úton <o></o>
feltámadt életben meglátni őt. <o></o>
Bácsi Sándor<o></o>
<o>
</o><o></o>
Tavaszi virág <o></o>
<o></o>
„És származik egy vesszőszál Isai törzsekéből <o></o>
És gyökeriből egy virágszál növekedik…”<o></o>
És 11:2<o></o>
<o></o>
Nézd már kivirul a halálból az élet, <o></o>
és nyílik a lombbal a téli reményed,<o></o>
száz tarka virággal szívedből a hála <o></o>
és lelki jövődben a mennyei pálma!<o></o>
<o></o>
De jusson eszedbe az égi Virágszál, <o></o>
Kit nem mindig vársz, Kit nem mindig vártál. <o></o>
Bár virágvasárnap: hű leszel – fogadod, <o></o>
s e drága Virágot virággal fogadod, <o></o>
<o></o>
másnap már tövisből nyomsz rá rút koszorút, <o></o>
te, aki azt mondtad, szívedbe bevonult!<o></o>
Alig sarjadt benned: „Feszítsd meg! Ki vele! <o></o>
- kiáltod, s megöli szíved vad hidege. <o></o>
<o></o>
De újra kisarjad, mint húsvét Virága!<o></o>
Testvér, ez ünnep legyen hiába!<o></o>
Zengje szíved velem: „Örök, szent Szeretet,<o></o>
Megváltó Jézusom, töltsd be a szívemet!<o></o>
<o></o>
S így nekem szent szépség, örök virág maradsz,<o></o>
Örök Feltámadás, Élet, örök Tavasz!”<o></o>
Balog Miklós<o></o>
<o></o><o></o>

Napi evangélium

Napi evangélium


2009. április 13. – Húsvéthétfő Az asszonyok gyorsan elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre Jézus jött velük szemben, és megszólította őket: „Üdv nektek!” Ők pedig odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem.” Még úton voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a főpapoknak a történteket. Ezek a vénekkel együtt tanácsot tartottak. Úgy határoztak, hogy sok pénzt adnak a katonáknak, és meghagyják nekik: „Mondjátok azt, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai, és ellopták a holttestet. Ha tudomást szerez róla a helytartó, mi majd megnyugtatjuk, és kimentünk benneteket.” Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogy meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd mind a mai napig el van terjedve a zsidók között.
Mt 28,8-15

Elmélkedés: Egy dolog biztos: a sír, ahová Jézus holttestét tették, üres. Látják ezt Jézus ellenségei és barátai egyaránt. Látják az üres sírt az őrzéssel megbízott katonák, a sírhoz igyekvő jámbor asszonyok, és a valamivel később odaérkező apostolok. S az üres sír látványa valamilyen magyarázatot követel minden szemlélőtől. Jézus tanítványainak ekkor kezd lassan eszükbe jutni, amit mesterük saját haláláról és feltámadásáról előre megmondott. Értelmük nyiladozását, hitük felébredését segíti a Feltámadott számos megjelenése. Megértik, hogy a feltámadás örömhírét el kell mondaniuk mindenkinek. Mindeközben a másik oldalon elindul az igazság meghamisítása, a katonák lefizetése. A történetből talán már csak az én állásfoglalásom hiányzik.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Húsvéti szekvencia
A Húsvéti Bárányt keresztények dicsérve áldják!
Krisztus ártatlan Bárány:
vérének árán nyája bűneiért megengesztelte Atyját.
Benne élet és halál csodás nagy párharcra száll:
élet Ura a sírból felkél, és győztesen él.
Mária Magdolna, mondd, mit láttál utadon!
„Az élő Krisztusnak sírját feltámadt Urunk nagy diadalmát,
angyalok jelentését, Urunk halotti leplét.
Feltámadt Krisztus, reményetek: Galileába megy előttetek.”
Krisztus a halálból valóban feltámadt, tudjuk.
Győztes Király, könyörülj meg rajtunk!

Krisztus feltámadásának tanúi
(1Korinthus 15,1-11)

Mintha egy tárgyalóteremben lennénk, ahol a bírósági eljárás tárgya ez: feltámadott-e Krisztus? Pál apostol éppen védőbeszédét tartja, meg akarván győzni a korinthusiakat a feltámadás valóságáról. A bizonyítást azzal kezdi, hogy emlékezteti őket arra, hogy mindaz, amit most elmond, számukra ismert, hiszen az általa évekkel korábban, személyesen hirdetett evangélium része. Majd arra mutat rá, hogy a hirdetett ige a legteljesebb mértékben összhangban van az írott igével, hiszen Krisztus halála és feltámadása egyaránt az "Írások szerint" történt. Ezek után hivatkozik azokra a tanúkra, akiknek egy részét a korinthusiak személyesen is ismerhették. Mert ugyan a feltámadás igazságát is hittel kell elfogadnunk, Isten azonban gondoskodott arról, hogy legyenek ennek tanúi, akik elmondják, az azt követő nemzedékek pedig továbbadják az emmausi tanítványok által megfogalmazott örömhírt: "Feltámadott az Úr bizonnyal!" (Lk 24,34).
Milyen jó, hogy hitelődeink bizonyságtétele nyomán hozzánk is eljutott az örömhír, és ha nem is fizikailag, de mi is találkozhattunk a feltámadott Krisztussal! Álljunk be mi is a tanúk sorába! /ÁM/


Jöjjetek, lássátok! Menjetek, mondjátok!
(Máté 28,1-10)

A húsvéti történet nemcsak azért magával ragadó, mert természetfeletti csodáról szól, amely hitünk alappillére, reménységünk záloga lett, hanem maga az eseménysor is sodró lendületű; szinte percenként zajlanak a történések, tele dinamizmussal, élettel. De jó is lenne ebből valamit átmenteni mai korunk keresztyénségébe! Természetesnek vesszük, hogy a körülöttünk levő világ eseményeit is szinte percről percre végigkísérhetjük. Lelki immunrendszerünk
sajnos mindenhez hozzászokott már, és kevés hír borzolja föl kedélyünket.
Miért éppen a húsvéti események tennék? Évről évre olvassuk,
halljuk ezeket az igéket. Értelmünkkel felfogjuk a csodát, ami kibontakozik előttünk, de olyan nehéz kimozdítani bennünket közönyösségünkből, egykedvűségünkből!
Bárcsak Isten Lelke megtenné, hogy csatlakozhatnánk az
üres sírra rácsodálkozó, majd nagy örömmel futó, és a feltámadott Jézussal személyesen találkozó asszonyokhoz! Hogy mindez lelkesedéssel tölthetne el bennünket, új erőt adna szolgálatunkhoz, megszilárdítana bennünket hívőségünkben, vagy éppen új felismerésre vezetve, elindítana bennünket a bizonyságtevő élet irányába.
Boruljunk le mi is a Feltámadott lába elé, kérve, hogy formáljon át bennünket! /ÁM/

A FELTÁMADÁS TÖRTÉNETE – 2 (LUKÁCS 24:36-39)
Az előző részben felsoroltunk néhány olyan evangéliumi szakaszt, ame-lyek a Jézus halála körüli eseményeket írják le. Ezek a tények egyértelműen, minden túlzás nélkül, a maguk természetességében bizonyítják a feltámadás történeté¬nek hitelességét. Az alábbiakban további részleteket gyűjtöttünk össze.
Milyen fontos üzenetet tartalmaznak a következő versek? Mi az alapvető¬en közös gondolat bennük? Máté 28; Márk 16; Lk 24:10-44
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Az iménti felsorolásban nem jelöltünk meg János evangéliumából vett idéze¬tet, ennek ellenére tudjuk, hogy mind a négy evangélium részletesen foglalko¬zik a feltámadással.
Mi lehet ennek az oka? Miért olyan fontos hitünk szempontjából a feltá¬madás?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
„Az egyház történelmi hite megegyezik Pál apostol kijelentésével: 'Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek' (1Kor 15:17). Min-den más ke¬resztény tantétel a feltámadás kijelentésére támaszkodik: a kará-csony jelentő¬sége abban áll, hogy a megszületett gyermek ugyanaz, akit Is-ten feltámasztott a halálból. Nagypéntek csupán egy újabb vértanú szenvedé-sének évfordulója lenne, ha Ő, aki meghalt, nem támadt volna fel. Az Úrva-csora szertartása is el¬képzelhetetlen lenne, ha a kenyér megtörésekor a hívek nem ismernék a [feltá¬madt] Urat” (Alan Richardson szerk.: „Resurrection of Christ”. A Dictionary of Christian Theology. Philadelphia, 1969, Westmins-ter Press. 290. old.).
A mai versek arra a fizikai és lelki erőre irányítják a figyelmet, ami Jé¬zus feltámadását kíséri. Jézus megtörte a halál bilincseit, a római pe-csé¬tek lehullottak, a sírbolt ajtaja kitárult. Megváltónk ma is hirdeti: Én vagyok az „Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké” (Jel 1:18). Ha legfeljebb tíz szóban kellene összefoglalnunk a feltámadás je¬lentőségét, mit mondanánk?

[FONT=&quot]Az én világom <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Ez a világ: nem az én világom. <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Az én világom gyönyörű, csodás. <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Lelkem nem mereng színes délibábon, - <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Betölti azt az örök látomás…<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Az én világom az isteni műnek <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Legcsodásabb, legszebb alkotása.<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Más az élete itt a virágnak, fűnek, <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]S nincs a világon neki hasonmása. <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Az én világom tele van örömmel, <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Ott a boldogság viszi a szerepet. <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Csodás világát sugárözönnel <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Ragyogja be az örök szeretet. <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Az én világom: végtelenbe nyúlik. <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Nincs vége, nincs neki határa. <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]E földi világ megégve elmúlik <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Az élő Isten egyetlen szavára…<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Az én világom nem múlik el soha, <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Csak szebbé lehet, ragyogóbbá válhat, <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Az én világom még nem volt mostoha <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]S nem nyújtott csalódást senki fiának. <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]<o>

</o>[/FONT] [FONT=&quot]Az én világom magasságba ível, <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Oda eljutni keskeny úton lehet. <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Csak az juthat el, aki kitart híven, <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]És kit az élet Fejedelme vezet. <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Az én világom a lélek világa, <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]A hit világának ragyogó szépsége. <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]E csodás világnak egyetlen virága <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Az örök élet boldog reménysége. <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Az én világom, az Ő világa!<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Hol pálma leng és zölden hajt a cédrus, <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]E szép világnak vezére s királya <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Megváltóm: a názáreti Jézus. <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot] Somogyi János. <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]NAPI ÁHÍTAT[/FONT][FONT=&quot]

[/FONT][FONT=&quot] MIT TEGYÜNK ILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT?<o></o>[/FONT]

[FONT=&quot]"Vessed az Úrra a te terhedet[/FONT][FONT=&quot]" (Zsolt 55,23).<o>

</o>[/FONT] [FONT=&quot]Különbséget kell tennünk helyes és helytelen teherhordozás között. A bűnnek és kételynek a terhét sohasem kellene hordoznunk, de vannak terhek, amelyeket Isten helyezett ránk, amiket nem is szándékozik levenni rólunk; azt szeretné, ha azokat Őreá tennénk vissza. "Vessed az Úrra a te terhedet." Ha Istenért munkálkodunk és közben nem maradunk közösségben vele, a felelősség érzése nyomasztóan nehezedik ránk; de ha visszatesszük Istenre, amit Ő helyezett ránk, akkor leveszi a felelősségérzet súlyát azáltal, hogy nyilvánvalóvá teszi jelenlétét, hatalmát.<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Isten sok munkatársa indult el a szolgálatba nagy bátorsággal és tiszta szándékkal, de Jézus Krisztussal nem volt bensőséges kapcsolatuk és csakhamar összeroppantak. Nem tudtak mit kezdeni a teherrel, belefáradtak a hordozásba; az emberek pedig azt mondják: "Milyen elkeserítő vég ilyen kezdet után".<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]"Vessed az Úrra a te terhedet." - Eddig magad hordoztad az egészet, tedd most nyugodtan Isten vállára az egyik végét. "Az uralom az Ő vállán lesz" (Ézs 9,6). Add át Istennek, amit rád helyezett; ne dobd el magadtól, hanem tedd Őrá saját magaddal együtt és a súly könnyűvé válik a közös hordozásban. De soha ne szakadj el a terhedtől!<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből[/FONT]
Zsolt 52,10
Én pedig mint zöldelő olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében mind örökkön örökké.

<o>
</o>

[FONT=&quot]Az Úrnak lelke van én rajtam...<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]HÍD VAGYOK [/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Isten engem hídnak vetett <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]közétek, szegény, vétkes embertársak. <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Az egyik part a szívetek, <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]a másik: Ő, ki messze-messze trónol.<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Hozzá – nektek – én híd leszek, <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Csak merjetek felé indulni, bátran. <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Előre, Őrá nézzetek!<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Ne rémítsen, ha olykor balga ívem, <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]e híd: a szívem – megremeg. <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Múló anyag csupán, bús, fáradékony. <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Ti mégse, mégse féljetek. <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]A túlsó partra, nagyszívű Atyánkhoz <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]két átszögezett kéz vezet, <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]két kéz emeli riadt szívem ívét. <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Dúlhat rémítő fergeteg, <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]szökőárként zúghat felém a hullám, - <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]elvesznünk többé nem lehet. <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]A túlsó partról bő kegyelem árad, <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]megtart, vezet, véd és szeret. <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Szakasszátok el magatokat a bűntől!<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Hozzá - nektek – én híd leszek. <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Közétek, szegény, vétkes embertársak, <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Isten engem hídnak vetett.<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot] Gerzsenyi Sándor[/FONT]