Á dehogy, csak nem akartam olyan hosszan leírni. Az úgy volt, hogy a férjem alföldi. Ott van véres hurka és hurka, amelyik fehér, de nem májas, hanem csak hús meg rizs, meg nem tudom..., soha sem készítettem hurkát mi van benne. Lényeg az, hogy nincs benne máj, az a kenőmájasban van, amit enyhén füstölnek. Kolbász kétféle, vagy sütnivaló, vagy füstölt szárazkolbász.
Na, amikor ide került annak idején, minden boltba ki voltak téve az árcédulák az áru mellé, és a sütnivaló kolbászt "házi húsoskolbász"-nak nevezték. Egy ideig csak morgolódott, aztán egyszer megkérdezte az eladót, hogy miért? milyen kolbász van még? mákos? vagy diós? A rántotta mellé sem teszed oda, hogy tojásrántotta, mert másból nincs rántotta csak tojásból. Hát ezért...
A mangalica jó zsíros sertés, azért szeretem, mert az egyébként száraz húsa is szaftosabb, mint a másik disznóé. Még gyerekkoromból emlékszem, amikor a nagymamám zsírszalonnát vett, vagy a rokonok disznót vágtak, vastag volt a zsírszalonna, ami aztán ahogy teltek az évek, egyre vékonyabb lett, és a végén már csak 1-2 cm-es volt. Na, aztán abból nem is lehet igazi jó tepertős pogácsát sütni.
Persze, ahogy öregszem, úgy jönnek elő a régi ízek, az emlékek, az ember keresi, keresi, csak sehol sem találja. Sem a tejnek, sem a vajnak-sajtnak nincs olyan íze, mint középiskolás koromban volt, amikor az egyik osztálytársam szüleinek volt két tehene, és otthon készült a vaj sajt, meg a túró. Szerintem az unokáim meg sem ennék, vagy ha igen, akkor allergiás reakciót váltana ki náluk.