Határmezsgye inkább a fantasy felé....
Szubjektív emlékezés egy sorozatra.
„Na most akkor a nagydarab végre lerendezi a kis szöszit? Mert leég a pogácsa!” - nagyanyám
A fenti idézet ne tévesszen meg senkit, nem tébolyodtam meg (egészen), de úgy éreztem a mai cikkem tárgyául választott sorozatot, tisztességben megőszült, szeretve rettegett anyai nagyanyám immár halhatatlan szavaival tudnám a legjobban felkonferálni. Később ki is térek rá, miért.
A Xena: A harcos hercegnő itthon kikerülhetetlen darab volt a késői kilencvenes években a kereskedelmi csatornákon. Lucy Lawless sikítása, akrobatamutatványai, férfias tulajdonságai közel három évtized év után is olyan tévés világba röpítik vissza az embert, ahol még nem akartak nagy megfejtéseket kínálni a forgatókönyvírók, de azért elbújtattak egy-két fontos társadalmi üzenetet.
Még a stáb legoptimistább tagjai sem gondolták, hogy a Herkules spinoffja ilyen komoly sikert ér el - mert az igazi rajongók persze tudják, hogy a karakter nem saját sorozatában került képernyőre először, csak később kapott önálló szériát. A jó mozgású, energikus Tank Aranka pedig szépen fejlődött, sorra jöttek a misztikus tájakon játszódó kalandok, és hat évadra hízott a történetfolyam. Lucy Lawless alakította Xenát, 133 epizódban püfölte el módszeres alapossággal a kitartóan próbálkozó zsiványokat, miközben kisebb díjakat zsebelt be a sorozat. A rajongók imádták, de a kritika annyira nem: Golden Globe jelölése például nem is volt.
A alumínium bikinis Xena először a kilencvenes években, a Herkules című fantasy sorozat egyik epizódjában tűnt fel negatív karakterként, ahol Kevin Sorbo egymaga testesített meg minden sztereotípiát, amit a kor filmes főhőseiről érdemes volt tudni: erős volt, bátor, néha szarkasztikus és minden nő őt akarta. Itt került be a képbe Xena, aki először megkörnyékezte Herkulest, később pedig több epizódra is visszatért. Miután a nézők konkrétan beleszerettek a figurába, a készítők külön sorozatot indítottak Xenával 1995. szeptember negyedikén, a karakter pedig amolyan hős/antihős lett.
Xena nem hasonlított azokra a női karakterekre, akik akkoriban megjelentek a tévésorozatokban: férfias keménységével, bátorságával bárkivel felvette a harcot, ezen tulajdonságai pedig leginkább az Alienes Ellen Ripley és Terminátoros Sarah Connor mellé emelték fel őt a hollywoodi gyártósoron. Feminista ikon lett belőle, már a nézők is ezt a jelzőt aggatták rá. A karaktert megformáló Lucy Lawless ezt akkoriban sérelmezte, mert úgy gondolta, két szóval akarják körül írni a személyét, de ennyi év távlatából már büszke rá.
Miután a nézők beleszerettek a Herkulesben feltűnt Xena habitusába, rögtön neki is kezdtek a spin-off elkészítésének. Ez az ügyeletes Herkulesnek, Kevin Sorbónak nem igazán tetszett. Sorbo azt hajtogatta, szerinte hibát követ el a stúdió, hogy egy polcra helyezi őt és Xenát. Sorbo állítólag annyit panaszkodott a másik sorozatra, hogy a forgatásokon akárhányszor kimondták Xena nevét, a stáb tagjai köptek egyet.
Aki nézte a sorozatot, biztos emlékszik, hogy Xenának volt egy hűséges társa, egy bizonyos Gabrielle, akivel mindig is nagyon közel álltak egymáshoz.
Gyanús lehetett a nézőknek, így szemfüles nagyanyámnak is, hogy mi a fene lehet köztük, egy epizódban még egy csók is elcsattant, többször pedig majdnem egymásnak rontottak, mint két felbőszült anyakoca.
Bár ez így kimondásra sosem került a sorozatban, de később a producerek és a két főszereplő által is megerősítésre került, hogy bizony Xena és Gabrielle ha nem is leszbikus, de minimum biszexuális kapcsolatban vannak. Ezzel igazából semmi probléma nem lett volna, csak sajnos a sorozat utolsó két évadára ezt már annyira túlzásba vitték a készítők, a rengeteg teológiai blabla és a hindu vallás teljes megsértése mellett (ezzel kapcsolatban aztán egy hosszú bocsánatkérő nyilatkozatot is kiadtak, mert az egyik részben Xena kvázi Visnutól kér áldást a Gabriellel való kapcsolatára), hogy ki is nyírták vele a sorozat élvezhetőségi faktorát.
Az intró szövegére biztosan sokan emlékeznek:
„Amikor még a régi istenek éltek, hadvezérek és királyok, az összezavarodott világ egy hősért kiáltott. Ő volt Xena, a hatalmas hercegnő, akit a harcok heve edzett. Erő, szenvedély, veszély. Az ő bátorsága megváltoztatta a világot.”
Lawless közben pedig egy sziklaszirten pergeti a kardot, mint egy tébolyult szélmalom és széles mosollyal fordul a kamera felé. Joseph LoDuca készítette a főcímdalt és a sorozat egyéb zenéit is. Az intró a Kaval sviri című dallal nyit, melyet a bolgár állami tévé női énekkara adott elő. Az amerikai kritikusok odavoltak a sorozat zenéiért, de másképp folyamatosan alázták a projektet.
És ha már intró. Ott is előbukkan, de a sorozat egyéb pontjain is hallható, hogy Xena általában egy nagyon jellegzetes harci kiáltással rémiszti meg ellenfeleit, hogy utána halomra végezzen velük. Ekkor elkiáltja magát, hogy „halalala”, majd kezdődik a harc. Ez Lawless férjének az ötlete volt, Tapert úgy vélte, kell valamilyen ismertetőjel a karakternek.
Bár az ember azt hihetné, hogy az inspirációt egy, az éjszaka közepén a kislábujját a szekrény sarkába beb@szó gyári munkás adta, vagy egy kóbor LEGO-ra rálépő mezítlábas egyén, ám igazából egy arab hölgytől ered, aki tradicionális éneket adott elő egy temetésen. Lawless ezt akarta Xenának is, de képtelen volt megcsinálni. Addig-addig csűrte, csavarta, míg végül meglett a saját verziója, így született ez a Xena-kiáltás.
Producerként Sam Raimi is beszállt a Xenába, aki többek között horrorfilmjeivel vált ismertté (a Gonosz halott 1981-ben például), de ő vitte vászonra először a 2000-es években Pókember történetét még Tobey Maguire-rel a főszerepben. Raimi az öccsét, Ted Raimit is berakta a sorozatba, utóbbi a vicces karakternek szánt Joxert alakította, aki rendszerint lábatlankodott a főszereplők körül (nem is nagyon bírták a nézők, szerinte azért, mert nőközpontú volt a műsor, ő meg „csak egy hülye kanként ugrált két erős nő között”).
A sorozat fanatikusai tudják, hogy Xenának volt egy ikonikus fegyvere, egy dobókorong, ami a bumeráng elvén alapszik, azaz eldobás után visszajön, csak közben leteríti az ellenfeleket is. Érdekessége, hogy a tévécsatornák 12-es korhatár-besorolásához igazodva sajátosan működik: mindent elvág, átszakít, de ha Xena emberekhez vágta, csak leütötte őket, vérző sebeket nem ejtett. Ezt a furcsa darabot, Chakramnak nevezték.
Beau Smith képregényíró fényévekkel ezelőtt arról beszélt, hogy Xena és a DC Wonder Womanjének kalandjait szerették volna keresztezni egy ponton, képregény formában. Ez a kétezres év legelején történt, már a rajzok és a sztori is ki volt találva az egészhez. Aztán 2001-ben a sorozatot elkaszálták, ami után a DC úgy döntött, nekik is dobniuk kell Xenát, mert nem lenne már akkora érdeklődés a képregényre. Ment minden a kukába, de Lawless később még találkozott Wonder Woman karakterével: egy 2008-as animációs filmben ő adta a hangját a DC egyik legismertebb szereplőjének.
Ben voltam, sziasztok!
Utóirat: Leégett a pogácsa.
Csatolás megtekintése 2070869
(Relic Hunter)