Ez így van, sajnos. Ugyanakkor Krosnak igaza van, a fiatalabbakba már a képzésen beleivódott a rendszer, míg az "öreg" kollégákban dolgozik "némi" ellenállás (is).
Én viszont nagyon jó tapasztalatokkal rendelkezem, sok, régóta a pályán lévő pedagógussal volt dolgom, és jelentem, az idősebb korosztályra is büszkék lehetünk!
Olyan, igazán erre született tanárokat volt szerencsém látni, hogy mindig jó kedvvel jövök el a sulikból, utána mindenhez több energiám van (mert mit csinál a pedagógus hazafelé? Újraéli a napját - végigzongorázza, mi történt, mi lesz holnap. Ahogy a kollégám mondta, amikor meséltem, hogy otthon valami házimunka közben is a sulin járt az eszem - "Látom, Te sem tudsz hazaérni!" - találó volt).
Szóval, azon gondolkodtam, milyen jó tanárok vannak a rendszerben, és mennyire nem kapnak dicséretet ezért - már csak emiatt is mennünk kell, megerősíteni őket. Végig keccsöltek 20-30 évet, megtettek mindent az előrelépésükért, továbbképzésre jártak, plusz szakokat szereztek (szívesen látnék statisztikát az egyéb felsőfokú végzettséggel rendelkező szakmák másod, harmad diplomáinak számáról adott szakma képviselőinek számához viszonyítva) és zsigerből jók, érzik a gyerekeket, minden szemvillanásuk egy-egy gondolat - azt jelenti: hogyan tovább, mi legyen a következő mondatom, kinek szóljak, hogyan mondjam, milyen sorrendet állítsak, változtassak?
Félelmetes látni, mennyire jól bánnak a gyerekekkel.
Lehet, hogy nekem szerencsém van, de igazi JÓ TANÁROKAT látok. Büszkék lehetnek magukra és én büszke vagyok rájuk, és nem azért, mert érzelmes nagy szívem van, tényleg jók.
Ugyanakkor látom az iskolák szegénységét, a le nem festett falakat, azt, hogy az osztályban tíz szék háromféle, hogy a tanár a sajátját hozza, csak menjen a verkli, hogy az intézményvezetők nagy machinátorok, mert itt be kell vetni mindent, személyes fellépést, kapcsolatokat, akár a bűbájt is, csak az "iskolájuk" ketyegjen - és szomorúak, mert a hasításhoz ez már nem elég - pedig pontosan tudják, hasítani kellene, de örülnek, ha még ketyeg.
Nem titkoltam soha, nem vagyok kormánypárti, tehát a haragom eredhetne innen is, de nem. Országpárti vagyok, gyerekpárti, pedagóguspárti - és mindenkire haragszom, aki ha elvállalja a tisztséget, mégsem tesz eleget a gyerekeinkért, a pedagógusainkért. Látom a kollégákat milyen körülmények között tesznek meg minden tőlük telhetőt, és szívem szerint azonnal indulnék az illetékeshez - "Ember, csinálj valamit! Ez a dolgod!!".
Olvasom a statisztikákat - OECD,
World Talent Report 2015 eredményei, hogy a PISA-felmérésről, ne beszéljek, ééés egyáltalán nem csodálkozom. Törvényszerű. Leült a rendszer. Nagyon szomorú. Pedig én kiváló tanárokat látok!
Hiszem, hogy ezekkel a látogatásokkal hatással vagyunk az egészre - megerősítjük a jót, magabiztosabbá tesszük a kételkedőt, és ha tényleg így van, nekem mindegy hány éve tanít. JÓ LEGYEN!
Ennyit legalább tehetek - ez az egyetlen, amiért érdemes, minden hibája ellenére is, csinálni.