Történelemmel kapcsolatos könyvek II.

Karsai Elek : Szálasi naplója
A történeti szakirodalom is „Szálasi Naplója”–ként ismeri azt a vegyes tartalmú anyagot, amely eredetileg „a hungarizmus négy könyve” közül a harmadik „könyv” anyagát tartalmazza. Alcíme szerint „Harc a hatalomért”, és voltaképp a nyilasmozgalom naplója, nem a pártvezető Szálasié, bár a háborús főbűnösök perében is szerepet játszott feljegyzések közül valóban igen sok a pártvezető, a németek és a szélsőjobboldali politikusok közötti tárgyalásokról készített naplószerű feljegyzés. De találkozunk nyilas besúgók jelentéseivel és a pártvezető „értékeléseivel” is.
Kötetünkben „A hungarizmus harmadik könyvé”–nek legérdekesebb részeit közöljük, Karsai Elek magyarázó kommentárjaival és összekötő szövegével, vagyis értékelő módszerrel, amely egyúttal az események igazi arculatára is rávilágít.
Az eredeti nyersanyag ugyanis érthetően torz szemszögből ad képet a nyilasmozgalom „hatalmi harcairól”, valójában a németek kegyeiért folytatott intrikákról.
Figyelmet érdemel ez a torz anyag – önleleplező ereje miatt. A szélsőjobboldali csoportok és személyek kisszerű marakodása közben ugyanis egymást leplezik le a magyar nép sírásói. És igen sok történeti eseményről, főként Szálasi és horthysta garnitúra panoptikumfiguráinak tárgyalásairól, kizárólag csak a Napló révén tudunk.
Bizonyos, hogy a szélsőjobboldali pártok és frakciók második világháború alatti „mozgásairól” sehol sem olvashatunk olyan részletes (és nem az utókornak szánt) feljegyzéseket, mint éppen a nyilasmozgalom hivatalos naplójában

Bank Barbara, Mihályi Balázs, Tóth Gábor : Naplók az óvóhelyről
1944 végén, a front közeledtével Adolf Hitler erőddé nyilvánította Budapestet. Ennek értelmében a városba vezényelt német és magyar csapatoknak az utolsó töltényig harcolniuk kellett. A szovjet bekerítéssel a székesfőváros sorsa megpecsételődött, nem csupán a katonaság, hanem a lakosság is több mint ötvennapos városi harc elszenvedőjévé vált. A kötet az ostromot többnyire a pincékben átélt civilek naplóiból ad válogatást. Ezek a kordokumentumok bepillantást nyújtanak a háborús hétköznapok megpróbáltatásaiba, a sokszor szó szerint a naplóírók feje felett zajló harcokba, a nélkülözésekbe, a megaláztatásokba. A maguk és családjuk életéért, hazájuk sorsáért aggódó budapesti polgárok sorain keresztül szokatlan nézőpontból elevenednek meg 1944-45 fordulójának történései. A kötetet korabeli, részben Magyarországon eddig még nem publikált felvételek illusztrálják.

Kis Aladár : A duce
Mussolini délután 5 órakor – lényegében már magánemberként – jelent meg a királynál, bár még bizakodott, hogy III. Viktor Emánuel legfeljebb csak a főparancsnoki megbízást fogja visszavonni. Talán ezt fejezte ki a két tárgyaló fél öltözete is: míg Mussolini ezúttal civil ruhát öltött, az uralkodó a hadsereg marsalljának uniformisában fogadta. A találkozón Mussolini tájékoztatta a királyt a katonapolitikai helyzetről, valamint a szicíliai partraszállásról, majd érintette a Nagytanács ülését és kifejtette terveit a fasizmust fenyegető belső és külső ellenségek visszaverésére. A király ekkor félbeszakította: – Nincs értelme a jövőre nézve terveket készíteni, minthogy a háború immár elveszettnek tekinthető. A nép nem látja be a háború értelmét és a hadsereg nem akar többé harcolni. Kiváltképpen a hegyivadászok nem akarnak többé önért harcolni – mondotta gúnyosan és felállt. – Most már minden hiába – fűzte hozzá –, most a koronára van bízva a nemzet jövője. Döntéseimet már meghoztam. Badoglio tábornagy lesz az új kormányfő, és már ténylegesen hivatalba is lépett. Helyes lesz, ha rendelkezésére bocsátja magát.
III. Viktor Emánuel lezárta a beszélgetést, s ezzel a kihallgatás, amely mindössze húsz percig tartott, véget ért. – Nagyon sajnálom, nagyon sajnálom – hajtogatta a király –, de nem volt más megoldás. – Akkor mindennek vége? És velem mi lesz? És a családommal? – kérdezte az exdiktátor elcsukló hangon.
Jóllehet nem tudta pontosan, hogy a fordulat szervezői milyen további sorsot szántak Mussolininek, a király drámai szavakkal engedte ismeretlen útjára a bukott diktátort. – A fejemmel felelek az ön személyes biztonságáért.
Távozóban a királyi rezidenciából, Mussolini hiába kereste gépkocsiját. Csak egy mentőautót látott maga előtt. Vigneri kapitány felszólította, hogy szálljon az autóba. Mussolini tiltakozására kijelentette, parancsa van, hogy személyét a nép esetleges felháborodásával szemben megvédje, és szándékában áll a parancsot teljesíteni. A kényszernek engedelmeskedve Mussolini beszállt az autóba, amely szélsebesen egy közeli carabinieri laktanyába szállította.

Szlankó Bálint - Miért jó a demokrácia?



Ez a könyv napjaink talán legfontosabb politikai kérdésére próbál választ adni: szükségünk van egyáltalán a demokráciára? A közvetlen hangon megfogalmazott, sok példával illusztrált kötetben a szerző amellett érvel, hogy az önmagukat kormányzó társadalmak stabilabbak és hatékonyabbak is, mint az önkényuralmak.
2013

Sokkal kisebb bortóképet kérek berakni. A szövegmezőbe illik beírni az író nevét és a mű címét:

Byung-Chul Man - Mi a hatalom?

A hatalom sokarcú jelensége áthatja életünket és történelmünket. Ám fogalmának pontos jelentését illetően mindmáig elméleti zűrzavar uralkodik. Han Hegellel, Nietzschével, Heideggerrel és Foucault-val párbeszédet folytatva tör utat működésének új megértése felé, és a hatalom és a szabadság közt feszülő ellentétet is új megvilágításba helyezi. A hatalom nem egyszerű oksági tényező, amelynek révén a másik viselkedése annak akarata ellenére is irányítható. Sokkal inkább olyan közvetítés az én és a másik között, amely kölcsönös függőségek sokaságát hozza létre. A hatalom legkésőbb Nietzsche óta a szellemtörténet egyik legvitatottabb, de egyben legizgalmasabb fogalma. Hogyan működik a hatalom a kényszer és a rajongás köztes terében? Milyen metafizikai eszmék állnak mögötte? Létezik-e külön etikája? Byung-Chul Han e többrétegű kérdést 2005-ös könyvében különböző filozófiatörténeti összefüggésekben vizsgálja.

Ungváry Krisztián - Beugrás
Magyarország hadba lépése a Szovjetunió ellen



1941. június 26-án három, be nem azonosítható felségjelzésű repülőgép bombázta Kassát. A 32 halálos áldozattal járó támadás másnapján az alig pár hónapja kinevezett miniszterelnök, Bárdossy László bejelentette a hadiállapotot Magyarország és a Szovjetunió között. Történhetett volna-e mindez másként?
A történészek abban egyetértenek, hogy Magyarország számára a második világháborúból való teljes kimaradás az ország geopolitikai helyzete és a konfliktus mértéke miatt nem volt reális lehetőség. Azonban a Szovjetunió elleni hadba lépés szükségszerűségéről és elkerülhetetlenségéről már nincs konszenzus. Kényszerpálya vagy a döntéshozók által kijelölt ösvény? És ha utóbbi, akkor ki, miért és mennyiben és milyen mértékben felelős ezért a később oly sok szörnyű következménnyel járó döntésért?
Ungváry Krisztián új könyvében részletesen bemutatja a hadba lépés történeti kontextusát és az azt befolyásoló emberi és politikai tényezőket, emellett meggyőző forráskutatással támasztja alá, hogy a német diplomácia nemhogy akarta, de kifejezetten ellenezte 1941 első felében, hogy Magyarország részt vegyen a háborúban. Arra is rávilágít, hogy a német nyomásgyakorlás ezt követően sem volt annyira egyértelmű, mint ahogy eddig feltételezték, valamint kísérletet tesz számos, a témát övező tévhit és torzítás tisztázására is, amelyek a pártállami időkben és azóta keletkeztek.
2024.09.20.

Bácsatyai Dániel : Bulcsú
Ha megkérünk egy külföldit, nevezzen meg néhány híres magyart, Bartók Béla, Karikó Katalin, Ligeti György, Neumann János, Petőfi Sándor, Puskás Ferenc és mások mellett hiába várunk (Vér)Bulcsú nevére, pedig a honfoglalás és a kalandozások korszakának messze legismertebb magyarja volt. A latin Nyugat, a görög Bizánc és az arab Ibéria megmaradt forrásai egyaránt foglalkoznak vele. Nem véletlenül: számos nagyszabású és sikeres hadjárat vezetője volt Nyugat- és Dél-Európában, miközben a jó kapcsolatok érdekében a kontinens délkeleti határát jelentő Bizáncban megkeresztelkedett. Halála, vagyis kivégzése az augsburgi bukás után nem pusztán a hadjáratok végét jelentette, hanem az új életforma, a megtelepedett, adott határok között működtetett ország létrehozásának kezdetét.
Mindezekről és még számos izgalmas kérdésről, mint például a (Vér)Bulcsú név eredetéről, a kalandozások során vívott csatákról, a politikai manőverekről, egyszóval a 10. századi magyar és európai történelem egyik főszereplőjéről Bácsatyai Dániel, a korszak kutatója minden létező forrást összegyűjtött, megvizsgálta és összevetette őket, történészként, természetesen, végig ügyelve arra, hogy csak azt fogadja el tényként, ami a legtöbb forrásból bizonyítható. A végeredmény egy hiteles, érdekes és izgalmas olvasmány, a magyar történelem iránt érdeklődők számára igazi csemege.

Nancy Fraser - Kannibál kapitalizmus



„A kapitalizmus a saját fenntartóit falja fel”
A tőke jelenleg az élet minden területét kannibalizálja – felfalja a természetet, működése elemészti az egyenlőség és az igazságosság alapelveibe vetett utolsó reményünket, szépen lassan elfogyasztja az egymásról való gondoskodás képességét, és kizsigereli a politika gyakorlatát. Nancy Fraser feltérképezi a tőke falánk étvágyát, válságpontról válságpontra követve azt, az ökológiai pusztulástól a demokrácia összeomlásáig, az etnikai erőszaktól a gondoskodó munka leértékeléséig. Ezek a válságpontok a Covid19-ben érték el tetőpontjukat, amely precedens segíthet elképzelni azt az ellenállást, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy véget vessünk ennek az önpusztító hajlamnak.
Korunk kapitalizmuskritikáinak legelegánsabb, úttörő szintézise.
„Kivételes munka, egy instant klasszikus” – írja a könyvről Cornel West.
2024. április 17.

A kötet az 1310-es években megszervezett, 1315 és 1334 között folyamatosan bővített, s végső formájában Északkelet-Magyarország kilenc megyéjére kiterjesztett Druget-tartomány történetét mutatja be annak 1342-1343-ban bekövetkezett felszámolásáig.

Edward Shawcross - Mexikó utolsó császára



Az 1860-as évek elején III. Napóleon francia császár különös tervvel állt elő: elhatározta, hogy a polgárháborúba süllyedt Egyesült Államok gyengeségét kihasználva francia fennhatóságú monarchiát alapít Mexikóban, és ezzel visszaállítja a dinasztikus Európa tekintélyét az Újvilágban. A köztársasági rendszert felváltó új császárság élére a fiatal osztrák főherceget, Ferenc József öccsét, Habsburg Miksát szemelte ki, aki naiv idealizmusa és saját küldetéstudata által vezérelve – és a francia diplomácia játszmái által alaposan megtévesztve – végül elfogadta a felkérést, és a baljós előjelek ellenére feleségével, Carlota belga hercegnővel az oldalán átkelt az Atlanti-óceánon, hogy Mexikó trónjára ülhessen.
Edward Shawcross a legkiválóbb brit történetírói hagyományokat folytatva lenyűgöző felkészültséggel és alapossággal, mégis olvasmányos és fanyar humorral átszőtt stílusban tárja elénk e véres tragédiába torkolló kísérlet drámai fordulatokban gazdag történetét. Shawcross ugyanakkor nemcsak a szűk négy évig fennálló császárság eseményeit veszi sorra: értelmezésében a mexikói „kaland” – amelyet a legtöbben őrültségnek tartottak, Marx pedig egyenesen a világtörténelem egyik legszörnyűbb vállalkozásának nevezett – csupán része volt annak a gigászi küzdelemnek, amely az amerikai kontinens jövőjéért és a nyugati félteke uralmáért folyt az Ó- és az Újvilág között.
„Ha Miksa külsőleg megfelelt is a szerepének, serege igen távol esett azoktól a díszfelvonulásoktól, amelyek gyerekkorában annyira untatták őt. Katonái összességében inkább egy alaposan felfegyverzett tömeghez hasonlítottak, mint egy fegyelmezett zászlóaljhoz; nem léptek egyszerre, az ágyúik messze mögöttük cammogtak, és ahogyan ez szokás volt, nők és gyerekek követték őket még távolabbról. Sokan, akik csak hat hete kerültek ide kényszersorozás révén, még mindig azokat a rongyos ruhákat viselték, amelyekben összefogdosták őket. Az egyenruhák, ha voltak egyáltalán, ritkán érdemelték ki az egyenruha elnevezést: igen nagy változatosságot mutattak attól függően, hogy viselőik éppen mit találtak és mi tetszett nekik.”
2024. április 09.

Klösz György,Lugosi Lugo László - Budapest 1900 - 2000




Sétára, kalandozásra és időutazásra hív ez a könyv Budapesten. két fényképész keresi fel a város ugyanazon pontjait – több, mint száz év különbséggel. Az eredeti felvételeket Klösz György készítette a XIX. század utolsó harmadában, és az ő nyomdájában jár ma Lugosi Lugo László, ellátogatva Klösz egykori helyszíneire.
2001

30.38 MB file on MEGA

mega.nz

Kiss Dávid, Papp Zsolt : A munkásőrség - interjúkönyv

Németh Miklós és Pozsgay Imre egy kötetben! Mellettük pedig Mayer Péter, Markovics Ferenc, Arató István, Kajli Béla, Kerezsi István és még sokan mások. Ismert, közismert és kevésbé ismert nevek egy beszélgetőkönyvben, amely a munkásőrség történetét öleli fel. A szerzők megfogalmazásában: több szempontból sem hagyományos interjúkötetet készítettünk, vállalva ennek előnyeit és hátrányait egyaránt. Köszönhető volt ez annak is, hogy a könyv megírását megelőzte egy, a testület teljes történetét feldolgozó kétrészes, összesen közel egyórás dokumentumfilm elkészítése a Munkásőrség – Egy párthadsereg története címmel.

A munkásőrök nehéz ládát cipelnek. Amikor letették, hogy megpihenjenek, épp arra jön János bácsi, a téesz juhásza és megkérdi: Mit cipelnek fiaim? Hadititok!, feleli az egyik munkásőr. És nagyon nehéz a láda? Már hogyne lenne nehéz, mikor tele van kézigránáttal?, válaszol az egyik munkásőr.

A korabeli viccben és többek emlékezetében is úgy él a Munkásőrség, mint egy kissé esetlen, sokszor idős embereknek a gyűjtőhelye vagy klubja. De a valóságban ez egyáltalán nem így volt. Az ’56-os forradalom leverését követően létrehozott szervezet feladata sokáig kizárólag a rend(szer) védelmének a biztosítása volt. A kádári állam kiépülését követően kidolgozták háborús, határőrizeti és polgári védelmi feladataikat is. A kezdetben harminc-, majd hatvanezer fős párthadsereg létszámát tekintve a korabeli Magyar Néphadseregéhez képest is jelentős volt! A rendszerváltás során a hatalom részéről felmerült a testület átmentése is, de erre végül nem került sor. A Munkásőrség felszámolását 1989-ben a teljes ellenzék követelte, leszerelésük jelentős izgalommal töltötte el a magyar társadalmat. De hogy látták mindezt a korabeli vezető politikusok, katonák, és nem utolsó sorban maguk a munkásőrök? Az interjúkötet erre próbál választ adni.

Doncsev Toso : A hétköznapi erényekről

Bulgária közel ötvenezres zsidósága a második világháború alatt kétszer is elkerülte a deportálást. Megmentésében a legfontosabb szerepet a bolgár pravoszláv egyház játszotta.
A remélt revízió Bulgáriát is a hitleri Németország karjaiba taszította. A megvalósult területi gyarapodás kötelezvényeként a bolgár parlament 1940-ben a nürnbergi faji törvények mintájára súlyos jogfosztásokat és diszkriminációt vezetett be a zsidó lakossággal szemben. A bolgár pravoszláv egyház szinódusa ezt kezdettől fogva elítélte.
Március 10-11-i céldátummal 1943 elejére elkészült a deportálások titkos forgatókönyve, de már a macedóniai és trákiai zsidók koncentrációs táborokba történő hurcolása is felrázta a bolgár zsidó közösséget és a bolgár közvéleményt, és kormányzó párti képviselők tiltakozására III. Borisz cár március 9-én leállíttatta a szerelvényeket. Ennek ellenére Plovdivban március 10-én reggel összeszedtek néhány száz zsidót bevagonírozásra. Kiril plovdivi metropolita kinyilvánította, hogy velük tart. Tiltakoztak a pravoszláv egyház képviselői Szlivenben, Sumenben, Pazardzsikben, Haszkovóban és Szamokovban is. Végül délig mindenhova eljutott a halasztó parancs.
A bolgár társadalmat 500 évnyi török uralom után nem jellemezték polgári tradíciók és szilárd demokratikus értékrendszer, a holokauszt idején mégis képes volt a nagy cselekedetre. Doncsev Toso, akinek Magyarországi bolgárként egyformán van rálátása mindkét ország, mindkét nép történetére, ennek a páratlan történetnek a nyitját keresi hiánypótló tanulmányában, hitelesen.

Klein András
Magyarország szófiai nagykövete

Barry Rubin, Wolfgang G. Schwanitz : Nácik, iszlamisták és a modern Közel-kelet megteremtése

Százéves terv a cionizmus megsemmisítésére.
Hogyan kötött szövetséget Adolf Hitler és Amin Al-Husseini palesztin főmufti a végső megoldásra?
Az iráni atombomba, mint a náci stratégia csodafegyvere.
Barry Rubin és Wolfgang G. Schwaritz úttörő jelentőségű könyve most először publikált dokumentumok alapján mutatja be, hogy a német birodalmi külpolitika már a 19. század végétől stratégiai szövetségeseinek tekintette az új iszlamista politikai mozgalmakat a brit-francia befolyással szemben. A németek már az első világháborúban megkíséreltek szent háborút, dzsihádot szítani a muzulmán világban, de az oszmán birodalom veresége miatt a terv meghiúsult.
Hitler hatalomra jutása után a program újra előkerült. A náci hadvezetés számára kiemelt stratégiai cél volt a Közel-Kelet megszerzése, és ehhez Hadzs Amin al-Husszeini jeruzsálemi főmuftit választották fő szövetségesüknek. Adolf Hitler azt követően hozta meg a végső döntést 1941-ben az európai zsidók teljes kiirtásáról, hogy Berlinben találkozott al-Husszeinivel. A főmufti a szövetség feltételeként azt követelte, hogy Hitler ne engedjen egyetlen német zsidót se Palesztinába vándorolni. Ígéretet tett arra, hogy ha Rommel tábornok bevonul Jeruzsálembe és a Köze-Keletre, német arab megsemmisítő alakulataival egy év alatt minden zsidót kiirt a térségben.
1942-ben úgy tűnt, hogy semmi nem akadályozza meg a nácikat abban, hogy a végső megoldás népirtó programját a Közel-Keleten juttassák teljességre. A zsidómentes világ rémálma 70 éve végül kudarcot vallott, de a náci stratégia mai örökösei nem adták fel: Irán és szövetségesei újra azzal fenyegetnek, hogy eltörlik Izraelt a térképről.